A bármixer legjobb barátja: a koktélshaker

Biztos volt már szerencséd olyan bárban járni, ahol nemcsak az alapitalokat kevergetik össze mindenféle meggyőződés nélkül, hanem egy bármixer egy komolyabb készlettel a birtokában keveri a koktélokat. Minden szakmának megvan az az eszköze, amely nélkül nem tudná elvégezni a munkáját. Ez a bármixereknél a koktélshaker. Ez a funkcionális kiegészítő ugyanis nélkülözhetetlen a kifinomult italok elkészítéséhez.

Mi az a shaker, és mire jó?

Valószínűleg mindannyian láttunk már képet arról, hogyan néz ki egy shaker. Ez az az edény, amiben a mixer összerázza az összetevőket – az esetek túlnyomó többségében jéggel –, majd kiönti belőle az elkészült italt abba a pohárba, ahol a koktél elnyeri végleges formáját. A koktélshakert alapvetően három dologra tervezték:

• Alaposan összekeverni az italt. Ha próbáltunk valaha is cukrot keverni a jeges teába, valószínűleg észrevettük, hogy egy örökkévalóság, mire feloldódik a cukor. Ezzel a problémával a bármixerek is mindig szembesülnek, ha olyan összetevővel dolgoznak, amely nehezen oldódik. A shaker rázásával ez a folyamat felgyorsul, mivel a shakerben lévő jég és a folyadék sokkal többet mozog, mintha ezt keverőkanállal oldanánk meg. Manapság persze tengernyi szirup kapható, amely orvosolja a problémát, de például az Old Fashioned koktélt a klasszikus helyeken még mindig cukorral készítik.
• Gyorsan hűt. A koktélshakerek rendkívül jók abban, hogy a szobahőmérsékletű hozzávalókat lehűtsék. A koktél rázásakor ugyanis a folyadék folyamatosan érintkezik a shakerben található jéggel, így gyorsan lehűl. Ráadásul a jégből leváló darabok még nagyobb hűtőfelületet biztosítanak a folyadéknak.
• Segít a hígításban. Kevéssé ismert tény, hogy a koktélokat valójában hígítani kell, hogy megfelelő ízűek legyenek. Ha pontosan követnénk egy koktélreceptet, és kizárnánk belőle a jeget, majd összekevernénk a hozzávalókat, és a hűtőbe raknánk, akkor bár egy hideg koktélt kapnánk, de valószínűleg túl töményen. Részben éppen azért létezik műveletként a shakerben jéggel való rázás, mert minden koktélrecept 25-35%-os hígítást feltételez.

A shakerek története

Bizonyos feltételezések szerint az első olyan tartályt, amelyet folyadékok keverésére használták, i.e. 7000-ben alkalmazták Mexikóban és Dél-Amerikában. Természetesen az igazi shakerekre még több ezer évet kellett várni. Az 1800-as évek közepén a csaposok gyakran úgy keverték az italokat, hogy az egyik pohár tartalmát egyszerűen összeöntögették a másikéval, de egyszer egy fogadós úgy döntött, hogy egy kis show-val dobja fel a műveletet. Egy fejjel lefelé álló, kisebb poharat helyezett egy nagyobba, kvázi lefedni azt, és elkezdte őket rázni. Ez az új módszer aztán a 19. század hátralévő részében elterjedtté vált, és jó néhány önjelölt feltalálót ösztönzött egy olyan újfajta italkeverési mód alkalmazására, amelyhez sok esetben már fémből készült eszközt használtak.

Az újszerű shakerek az 1900-as évek elején váltak népszerűvé, főleg Amerikában, de a szesztilalom alatt népszerűségük érthető módon visszaesett. A két világháború idején is mostoha sors várt a keverőkre, hiszen a háborúhoz minden gramm fémre szükség volt. Az 1950-es évek után viszont a koktélkeverők visszanyerték méltó helyüket a bárokban, és azóta is töretlen a népszerűségük.

A shakerek fajtái

Alapvetően háromfajta olyan shaker van a világon, amely a leggyakoribb a pultok mögött. Természetesen, mint mindennek, a különböző shakereknek is megvan a maguk előnye és hátránya is. Vegyük sorra őket.

Boston shaker

Ez a shakerfajta talán a leggyakoribb választás a profi shakerek között. Két részből áll: egy nagyobb és egy kisebb pohár alakú edényből. Az egyik acélból, míg a másik – az esetek túlnyomó többségében – üvegből készül. Sok esetben a fémből készült rész nehéznek és vastagnak tűnhet, és ez nem véletlen. Az egyik ok, hogy a rázásnál nagyobb lendülettel keveredjenek a koktél összetevői, másrészt ez a kialakítás csendesebbé is teszi a shakert. Használata roppant egyszerű, hiszen csak össze kell illeszteni a két részt oly módon, hogy a kisebb keresztmetszetű, üvegből készült elemet a nyílásával előre belehelyezzük a nagyobb keresztmetszetű, fémből készült elembe. Ezt követőn egy finom ütéssel hermetikusan lezárjuk őket, hogy ne szivárogjon ki semmi az összeillesztésnél.

Előnyei között említhető, hogy a két alkotóelem nem ragad össze az illesztésnél, mert a hidegtől a fém ugyan összemegy, de az üveg nem. Ráadásul nagyon könnyen tisztítható is. Ugyanakkor némi hátrányt is jelenthet a használata, mert az italok leszűréséhez külön szűrőre van szükség. Természetesen a Boston shaker esetében fennáll az üveg törésének a kockázata is.

Cobbler shaker

Talán nem a legnépszerűbb választás a mixerek körében, de az biztos, hogy a legtöbb háztartásban, ahol van shaker, ez a típus a leggyakoribb. Az eszköz 3 részből áll: egy pohár alakú acéltestből, amelyhez egy saját szűrő és egy kupak tartozik. Utóbbi tartja a folyadékot az edényben rázás közben. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a Cobbler shaker a leginkább „kezdőbarát” a shakerek között, bár Japánban ez a legnépszerűbb típus a mixerek körében is.

A szűrő mindenképpen a típus nagy előnye. Hátránya pedig az, hogy bár a shaker darabjai össze vannak illesztve, nem feltétjenül zárnak hermetikusan, így szivárgás is elképzelhető. Ráadásul, ha sokáig rázzuk az italt a jéggel, akkor a hideg miatt nehéz leszedni a kupakot, mert a fémrészek megfagynak.Valamint, ha Cobbler shakert tervezünk vásárolni, érdemes megnézni, hogy a beépített szűrőn lévő lyukak milyen méretűek, mert ha nagyok, az könnyen azt eredményezheti, hogy az italba a szűrés során jégdarabok és gyümölcshúsok is bejutnak. Mindent egybevetve a Cobbler shaker nem váltja meg a világot, de ha csak alkalmanként készítünk koktélokat a barátoknak, arra tökéletesen megfelel.

Francia shaker (Parisian [párizsi] shaker)

A francia shaker a három koktélkeverő típus közül messze a legkevésbé elterjedt, de talán a legszebb kialakítású shaker. Ez a termék is két részből áll: egy acéltestű pohárból és egy szintén acélból készült kupakból. Nincs beépített szűrője, mint a Cobblernek, viszont a felső rész kialakítása „csésze” alakú, így pontosan illeszkedik az alsó acélpohárba, ezáltal jobb tömítést biztosít. Némi gyakorlást ez a keverő is igényel, de hamar rá lehet érezni a rázás módjára. A rázásához két kézre van szükség, ezért nagy mennyiség esetén nem túl hatékony, mivel nem lehet vele két koktélt egyszerre rázni.

Lehet, hogy a francia keverőnek vannak hátrányai, de ha csak a külcsíny számít, akkor toronymagasan lekörözi vetélytársait. Mindegyik shakertípusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a választás nagymértékben függ a felhasználó személyes preferenciáitól és tapasztalatától. Fontos, hogy mindenki a saját igényeinek leginkább megfelelő típust válassza, legyen szó az anyagról, a kezelés egyszerűségéről, a tisztítás kényelméről vagy a koktélkészítés stílusáról.

Voilá

A koktélshakerek fejlődése és sokszínűsége izgalmas része a koktélkultúrának. A különböző típusok és anyagok lehetővé teszik, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő eszközt, legyen szó akár egy profi bártenderről, vagy egy lelkes otthoni koktélkedvelőről. A megfelelő shaker kiválasztása növelheti a koktélkészítés élményét és minőségét, ráadásul mivel ez az eszköz a bármixerek legfontosabb „fegyvere”, még egy házibulin is „villanthatunk” úgy, hogy a shakerből a készülő ital fele nem landol a közönség nyakában.